Vajon a gyermekkori éned boldog volna most, ha látna téged?
Azzal foglalkozol, azt csinálod amit szeretsz?
Kedves Anna, Kriszta, Sára, Rozika! Biztosan emlékszel te is, hogy valamikor még az ovi környékén, volt egy álmod. Doktornéni szerettél volna lenni, vagy éppen szakácsnő. Sikerült valóra váltanod? Ha most egy pillanatra behunyod a szemed és visszarepülsz az időben mit súgnál a kislány fülébe?
A kis Zsuzsika nem babázott sosem. Illetve nem mondom, hogy nem babáztam egyáltalán, mert némi kényszer azért volt. Nagyon távoli rokonoktól kaptam néha babákat is. Ők persze nem ismertek engem. Ezeknek az ajándékoknak nem volt jó soruk nálam. Vagy a hajukat vesztették el, vagy a fejüket vagy az életüket. Kislánykoromban az én pályám a legó volt. Ezúttal is hálás köszönet érte apukámnak. Megtanultam általa tervezni és építeni. Szerintem a kreativitásom is ennek köszönhető. Később aztán, jött az igazi szerelem, amit anyukám függönyei bántak, a divatbemutatózás. Egyfolytában vagy esküvői menet zajlott az utcában vagy valamilyen aktuális bemutató. Ahogy mi gyerekek mindenféle otthon talált függönyökből, lepedőkből és anyagdaraboból kreált ruhában lejtettünk. O te jó ég, hol volt még akkor az ájfon és az okos telcsi. Kint álltak a szomszédok és néztek minket mindig az utcán, hogy éppen mit alkottunk. Volt, hogy a komplett násznépet beöltöztettük és megszerveztük az egész esküvőt. 🙂 Jelzem itt még általános iskolába jártunk. Aztán mikor megtanultam a jó öreg Singer pedálos géppel varrni, végleg beáldozott a sötétítőknek itthon. 🙂 Na de micsoda élmény volt a narancssárga kertész ruhában feszíteni, a környéken senkinek nem volt olyan! 🙂
Aztán kicsit más irányt vett az életem. Felnőttesen mondva felnőttem. A szerelem azonban maradt. Bár a sors fura fintora úgy hozta, hogy lettem aztán katona is. 🙂 De ez egy másik történet…
Aztán az élet és minden egyéb úgy alakította, hogy a Plus Size világában kössek ki. Visszatértem a nagy szerelemhez. Tervezni, varrni kezdtem, immár eladásra. Megrendezésre került az első komoly divatbemutatóm az örkényi kastélyban, melynek minden egyes darabját én készítettem.
Jelenleg is ruhákkal foglalkozom, bár most nem készítek. Tanácsot adok, Plus-os nőket öltöztetek. Élvezem a ruhák illatát, tapintását. Együtt nevetek és vagyok boldog a hölgyekkel akik küldik a visszajelzéseiket nekem. Szeretem, ha egy ruhának van élete és története. Ha egy saját ruhát adok el, kedves gondolatokkal indítom útjára, hogy utánam, most már tegyen boldoggá mást is. 🙂 Boldog menyasszonyaim vannak akiknek azt A bizonyos ruháját a nagy napra én prezentáltam. <3
Boldog vagyok, hogy azt csinálhatom amit szeretek. Jelenleg még csak hobbi szinten működik és biztos megélhetést nem biztosít, de a kis Zsuzsikának azt súgnám: Jó úton jársz! Minden amit szeretnél sikerülni fog! 🙂
Téged kedves olvasó, mi tesz boldoggá? Mit csinálsz, vagy csinálnál szívesen? Mi az a dolog, amitől boldog vagy? Írd meg nekem, mit súgnál a kislánynak!
Kommentek